Soha ennyi induló még nem volt, ami igen örvendetes hír a sportág szerelmeseinek.
A korai /8 órás/ kezdés, és a zord időjárás nem riasztotta el a versenyzőket, reggel a vegyes párosok küzdelmével indult a nap.
Vegyespáros partneremmel Braun Helgával, az első körben nyertünk, majd a második körben szoros csatában kikaptunk ...így az elődöntőben búcsúzva a 3. helyet szereztük meg. Köszönet Helgának a játékért ;-)
Az egyéni küzdelmekkel folytatva, aznap egy új kategóriában, az 50+ mezőnyében próbáltam felvenni a küzdelmet ismert és ismeretlen ellenfeleimmel.
Az első mérkőzésen Károlyi Tibor az első játszmában sérülés miatt visszalépett a további küzdelmektől /ha jól emlékszem 11/9-re vezetett/ így hárman maradtunk a csoportban.
Patai János csapattársam ellen két szettben sikerült nyernem. Következett Bujdosó Zoltán , akivel nagyon változatos meccseket játszottunk eddig. Nyertem már én is, de legutolsó találkozásunkkor a Magyar Körversenyen ő tudott diadalmaskodni. Most sem történt máshogy. Pontosabban, és kevesebb hibával játszva két sima szettben behúzta a meccset.
Így csoport másodikként várhattam a folytatást.
A másik csoport 1. helyezettje Benke József lett, így ő várt az elődöntőben..vagy én rá...mind1 :-)
Az első megnyert szoros szett után a másodikban 13/8-nál már kevés esélyem volt a szett megnyerésére. De pontról pontra kapaszkodva, kiegyenlítettem és 17/15-re nyertem azt a szettet, ezzel a mérkőzést is :-) Húúúúú Józsi kemény ellenfél volt. Köszönet a Sportszerű játékért.
A döntőt később rendezték, ahol a másik ágon Bujdosó Zoltán- Kiss Ferenc csapattársamat verte a másik elődöntőben. Így ismét "egymással néztünk farkasszemet" a pályán...... Csakhogy most már a Magyar Bajnoki cím volt a tét, nem csak továbbjutás a csoportból.
Az első szettben nagyon jól ment a játék...alig hibáztam, míg Zoli sokat rontott. Egy oldalra tartó labdát még vetődve, gurulva visszaadtam , melyet Zoli ziccerben hibázva outra ütött, pedig üres volt a pálya... én a földön :-(
A támadásokat általában sikeresen fejeztem be, így nagy különbséggel nyertem az első játszmát....és itt nem tudom mi történt.
Talán kiengedtem, hogy ekkora a különbség és megvan ez a meccs így. Talán fáradt is voltam...
Nem tudom...de megfordult a meccs képe...totálisan az ellenkezőjére és én hibáztam rengeteg outtal és rövid labdával..... és vesztettem el a szettet hasonló arányban, mint megnyertem az elsőt.
Jöhetett a döntő szett.
Ahol sikerült összeszednem magam fejben és fizikálisan sem volt gondom. Talán az is segített, hogy kireklamáltam magam a pályán átsétálgató játékostársak és "civilek" miatt... Persze eredménytelenül, de hangot adtam nemtetszésemnek ;-)
A szett végére 5-6 pontos előnyömmel érkeztünk. A meccslabdát a jobb oldali vonal hátsó részére ütöttem...én úgy láttam out lett... már fordultam vissza újra felállni az adogatáshoz, mikor láttam, hogy a vonalbíró, és Zoli is azt jelzi hogy vonalra esett a labda......... akkor meg van :-)... akkor én nyertem.....akkor én vagyok 2017-ben a Magyar Bajnok 50+ kategóriában... Hihetetlen.....
olyan hullámvasút volt ez a mérkőzés, amilyet még nem játszottam sohasem. De furcsa....mások mondják, hogy sohasem szabad feladni.... Nekem egy pillanatra sem jutott eszembe.... Tényleg csak a következő pont volt... Csak az akkor és a MOST..... Így utólag jó érzés visszagondolni erre.
Sokan gratuláltatok, sokan kérdeztétek, hogy a második szett végén abból a gödörből kimászni hogyan tudtam?... Valahogy így..... csak az volt a fejemben, a szememben, és a kezemben...az a labda, az a play szituáció...semmi más... sem félelem sem idegesség.... csak a JÁTÉK. Mindenkinek kívánom ezt az érzést: amikor valami amit szenvedélyesen szeretsz kitölthet egy egész pillanatot, száműzve minden mást a fejedből :-)
Fáradtan, de nagyon boldogan ültem le..... telefon, SMS haza és a srácoknak : Nyertem :-)
Hátra volt még az Open páros kategória Lévai Tamás csapattársammal egy nagyon szoros meccsen , véleményem szerint jó játékkal döntő szettben kaptunk ki a Versegi testvérpártól.
Köszönet:
A szervezésért a rendezőknek,
Minden játékosnak a sportszerű játékért,
A családomnak a kitartó szurkolásért és a mindennapi segítségért :-)
Csapattársaimnak és a HASE-nak a lehetőségért, hogy velük készülhetek, és egy csapatban játszhatok Veletek. Hajrá HASE!!! :-)
